Vélemény Csernus Imre életrajzi könyvéről

Csernus Imre lelepleződik: vélemény az új életrajzi könyvéről

2018. július 15. - Tamás75

Az ordibálós pszichiáter közelmúltban megjelent életrajzi könyvét, a Harcost várakozva veszi az ember a kezébe.  Csernus Imre korábbi könyveiben, előadásain olyan emberi gyengeségeket ostoroz kíméletlenül mint a félelmeink, élethazugságaink, bátortalanságunk, megalkuvásaink, töketlen férfiasságunk vagy épp maszkulin nőiességünk. Titkon azt reméli az ember a könyv kézbevételekor, hogy bepillantást nyerhet a szerző világába, aki hitelesen képviseli saját életében az általa hirdetetteket: legyőzte saját gyengeségeit, magas önismerettel rendelkező tökös férfiként, boldogan, jól működő párkapcsolatban éli életét. Akik ezt gondolják csalódni fognak.

Csernus életrajzi könyve fájóan felületes és sekélyes egy olyan szakembertől, aki a médiában hol sztárpszichiáterként, hol az ország kedvenc lélekgyógyászaként  szerepel. A könyvben Csernus végigvezeti részletekbe menően az olvasót életútján, bepillantást nyerhetünk drogos múltjába, stiklijeibe, szenvedéseibe, kudarcaiba és sikereibe is. Rengeteg információt tudunk meg róla számos drámai elem között, de mélyebb következtetések levonására, élettörténések lélektani összekötésére, ok-okozati összefüggések bemutatására már nem futotta. 

Terjedelmesen foglalkozik pl. saját herionos múltjával, amiből elsősorban szenvedéseit, drámai élethelyzetét emeli ki. Adós maradt annak feltárásával milyen lelki okok vezettek a kemény droghoz meneküléséhez. Vázlatos, felületes utalásokat tesz az előzményekkel kapcsolatban: zűrös körülmények között szakított barátnőjével, de közben megismerkedett egy másik lánnyal is aki durván kibabrált vele. De nem haragudott rá, mert tudta, hogy saját maga volt a hunyó. (?!) Ki akart szakadni a csalódottságból, változatosságra volt szüksége, és hozzácsapódott néhány sráchoz. (?!) A részleteket viszont már nem bontja ki. Nem kell kandidátusi fokozat pszichológiából, hogy valaki lássa, itt alapvető kötődési problémák, szülőkkel való kötődési nehézségek húzódhatnak a mélyben, de ezeket már nem fejti ki.

Első és második házasságának kudarcához vezető okait is szinte tőmondatokban letudja. Első felesége nem hozzá az emberhez, hanem a fehér köpenyes orvoshoz ment hozzá szülei szerint. Kudarcának okait abban látja, hogy nem tudott rá felnézni a felesége. Második feleségével fél év után költöztek össze, aki később belévágta a kést, de magát is hibásnak érzi az agresszióért. Harmadik feleségéről és házasságáról pedig semmit nem ír könyvében. A sorokban végig érződik egy szenvedéllyel átszőtt szenvedés, egy felszínen is megjelenő agresszió, de lüktet egyfajta sietség amivel gyorsan túl akar lépni ezeken, elfelejteni őket. 

Nem tudjuk meg a könyvből, hogy negyedik házassága ellenére miért nem született eddig gyermeke, ami szintén érdekes lenne önismereti szempontból. Csernus szerint a gyerekvállalás fontos és felelősségteljes dolog, és eddig ő magával volt elfoglalva elsősorban. Egy mondás szerint akinek negyven éves kora felett nincs gyereke, annak vagy rendkívül magas az önismerete vagy semennyi nincs. Kár, hogy ezt sem tudjuk meg a könyvből, a szerzőre melyik igaz.

Pályafutásának orvosszakmai oldaláról is sokat olvashatunk a könyben, de kézzelfogható eredményeit, sikereit nem tudjuk meg. Elhíresült ingerelárasztásos (nyílt konfrontatív) módszerének hatékonyságára sem kapunk választ. Annyit megtudunk, hogy egy női páciensével sokáig foglalkozott aki képtelen volt lefogyni, majd amikor ráordibált, hogy hatalmas a feneke, az hirtelen lefogyott 15 kilót. Érdekes lett volna olvasni róla meg tudta e tartani a súlyát például a hölgy hosszabb távon is. Drogosokról sok szót ejt a könyvében Csernus akik szerinte a társadalom cápái, és akinek a visszaesési aránya 95 százalékos is lehet.

A könyvben rengeteg információt kaphatunk a szerző életéről, gondolatvilágáról de hemzsegnek benne a leegyszerűsítések, általánosítások, címkézések amit egy friss diplomás pszichológus is kerülni szokott már. Előadásai, könyvei mint ő maga írja, a  nagyközönségnek szólnak, nem egy szofisztikált rétegnek, ennek megfelelően érdemes forgatni a könyvet. A köztudatban élő Csernusdoki egy médiatermék, aki reakciót hivatott kiváltani az emberekből, és nem utolsó sorban egy jó üzletember. Csernus Imre az ember pedig nem sokban különbözik bármelyikünktől: esendő, tele vakfoltokkal saját életére vonatkozóan.